Lelkifőzde

Boldog Karácsonyt! – 2020 margójára

No, és akkor itt vagyunk a villogó piros orrú szarvasok, a Kurt Russel Mikulás, a nagy (ferde) karácsonyfák, a Mézik, a csomagolópapírok, a fényes gömbök, a csilingelő száncsengők napjaiban. Ezt is megértük.

Jegyezzük meg azért, hogy 2020 odatette magát. Tisztán emlékszem mit gondoltam ki az évre. Még lencselevest is ettem rá. De ennyire még sosem csúszott el a terv az eredetitől. Most meg már azon kívül, hogy elengedem és beletörődöm abba, hogy abból dolgozom, amim van és adatott, nem tudok mit csinálni. Dőlj hátra te is, komolyan!

Elmesélem én a karácsonyi történetem. Egész gyerekkoromban be voltam feszülve ettől az ünneplősditől. Hogy mire ügyeltem minden egyes alkalommal?

Hó legyen! Fehér karácsony. Alap.

Fa: nagy, dús, zöld, illatos!

Apa, anya otthon. Ne legyen veszekedés (mindig volt)

Ajándékok: Mindenkinek személyre szabott. Pöpecül csomagolt.

Ebéd anya módra. Süteményt csinálom én. Nincs rendelt kaja, az gyalázat.

Menetrend szerint Szenteste reggel felkelünk. Ezen a napon senki nem megy sehova. Reggeli, apa felrakja a karácsonyfa lábát. Káromkodás, díszítés. Anya főz. Apa fát vág. Öcsém hisztizik/szaloncukrot kötöz. Ebéd. Ajándékozás. Süti evés. Közös film. Mindenki a szobájába. Ha valami nem úgy sült el olyan hiányérzetem volt, és olyan lyuk tátongott a lelkemben, hogy nem tudtam vele mit kezdeni és mivel betömni. Szép is a gyerekkor, amikor saját magadnak van megfelelési kényszered. (ide jöhetne egy fejét fogó Ryan Gosling gif)

 

Ma tudod mi volt? Hó biztosan nem. Évek óta nincs fehér karácsony. (rég nem érdekel, csak sírok a lelkem mélyén) Anyám két éve mindennap dolgozik ezen a szent napon. Apám könnyedén felhelyezi a karácsonyfa lábát, minden káromkodás nélkül. Az évi fánk olyan, hogy alul nagyon dús, illatos, felül egy kis grincs aszcendenssel. Teljesen jó. Én személy szerint imádom. A ráaggatott 20 m fényfűzérrel. (nem viccelek, tényleg annyi)

Mire anyám hazajött a fa állt, teljes pompában. Én megcsináltam egy kekszes sütit, ami pihent a hűtőben. Nagyanyót is elfuvaroztuk, a kívánt helyszínre. (ott feltankoltam pogácsából, mert kaja még sehol ugye) Ebédre a tegnapi maradék rántott húst és francia salátát nyammogtam fél oldalt a széken, amíg anyám, apámmal karöltve kitalálta, ne várjunk a kajára, ajándékozzunk most. Jó. Még csomagoltak én húsoztam, öcsém a Dj Gyóntatófülke (sose hallottam, de olyan zenét csinál, hogy öröm rá fát díszíteni) (mit ide Mariah Carey – All I want for Christmas is you) Megajándékoztuk hát egymást. Sütivel alapoztuk meg a sült csirkét. Begyúrtam egy mézeskalács tésztát. Ott pihen a hűtőbe. (nem rohanunk sehova) Majd elaludtam a Brooklyn 99 egyik része után (a kutya mellett az ágyon) Mire felkeltem kész lett a csirke. Anyám megterít. (nincs kitéve evőeszköz) Rákérdeztem. „Vegyél, amilyet akarsz magadnak.” (minek?)

Annál békésebb érzés, amikor egy villa, kés sincs az asztalon és mindenki kézzel szaggatja a sült csirkét, eszi hozzá a sültkrumplit. (még húsleves se volt.) (holnap anyám fácán húsleves, na, majd az) – Nincs még egy ilyen. Utána kicsit szidjuk a rokonokat. Látatlanba. Akiket szeretünk, felhívunk. Ki itt, ki ott üldögél tovább. Nézi a TV-t, ír egy cikket. Olvas a sarokban. Simogatja a kutyát.

Egy a biztos. Nincs semmi feszengés, hogy nincs hó. Nem jó az ajándék. A karácsonyfa ferde. A kaja nincs kész. Sütemény alig van. (rohadt sok van) Nem akkor ettünk, amikor meg volt írva. Nem vagyok kikerázva. A hajam borzalom, az arcomról ne is beszéljünk. Családfotó nem kell. A melegítőm csupa kutyaszőr. (minek hoztam haza a sok ünneplős ruhát, ha nem is megyünk sehova. ugye.) Egyszerűen úgy jó, ahogy összejött.

 

Az egészet pedig tudjátok miért meséltem el most? Azért, mert azt hiszem ez az év (nem csak ez, de ez úgy igazán) megmutatta nekünk, a szemünk láttára, hogy az élet nem játék. Egy van belőle (és sajnos bármikor véget érhet) jó lenne, ha észbe kapnánk, és nem pazarolnánk el. Például olyan, felesleges dolgok miatt való befeszülésre, ami nem éri meg és nem is tudsz rajta változtatni. (hó táncot még nem találták fel) Minek? Minek rágjam magam a tökéletes karácsonyon, mikor így tökéletes, ahogy van. Sose volt még ilyen szép és békés, így, ahogy megadatott.

Bárhol is legyetek most, bárkivel (egyedül) a világ bármely pontján, a képernyő előtt, mögött – engedjétek át magatokat az érzésnek! Nem baj, ha odaégett, nem sikerült, nem jó, nincs, nem vagytok ott, hiányzik. Dőlj hátra! Önts egy tojáslikőrt, bort, vodkát, vizet, teát, kávét, ami csak jól esik és ülj csendben, vagy kapcsolj TV-t, zenét. Engedd meg magadnak, hogy érezd a saját karácsonyod szellemét.