• Helyzet

    A család az…

    Egység.   A napokban olvastam egy számomra igen rosszul eső kommentet. Azonnal beleégett az elmémbe az a pár sor. „Nekem semmi bajom a mássággal, de egy család az tényleg, anya (nő), apa (férfi) és gyerek. Az ilyen anya-anya, apa-apa családoknak nem tudnánk valami más nevet kitalálni?”   Most megosztanék három történetet: #1 Szerinted valaha örökbe fogadnak minket? Egyszerre? Ugyanabba a családba? Azt nem. Nem úgy értem. Akár külön-külön. És ha igen, látni fogjuk még utána egymást? Túl idősek vagyunk már. Szerintem mi örökre itt maradunk. Te meg a Kati néni, a gondnok bácsi a Gyula. És Piri, a konyhafőnök. Meg a többi gyerek az otthonban. Ki ne hagyd a Petit!…

  • Helyzet

    21-re lapot emeltek

    Ezer éve nem szólaltam fel. Amióta bezártam a szoba-blogom ajtaját, semmit nem írtam magamról. A napokban már gondolkodtam rajta, hogy illő is volna elmondanom mi történt. Miért zártam be egy ajtót és nyitottam ki egy másikat. Egyszerűen csak alkotni akartam valami olyat, ami hosszútávon több lehetőséget és több életszemléletet tartalmaz. Ahova majd több embert is befogadhatok, ha eljön az ideje. Ahol nem csak én tudok majd felszólalni. Ahol tudok beszélgetni másokkal. Megmutatni őket. Egy bizonyos oldalukat, a véleményüket az életükből egy piciny szeletet. El is indultunk, mint estipesti. Öt éve a Szabadság-híd lábánál fogant bennem a név és végig kísérte az eddigi életem. Most pedig egyelőre három háttértáncos támogatásával egyengetem…

  • Helyzet

    Nyílt levél annak is, aki nem szeretné

    Elutaztam a hétvégére. Ide. Haza. 220 km távolságra a fővárostól. Esküvőre jöttem. A legjobb barátnőm férjhez megy. Én leszek a tanú. Itt “vidéken” – bár Budapest is csak egy vidék – mindig kitisztul és lecsendesedik az elmém. Most is ez történt. Viszont a nagy csend közepette még mindig hallom az üvöltésetek. Lehet hála ez a szélnek, hogy idáig hozza a hangot a nagy messziségből, vagy a 21. század technológiájának, hogy a csapodból is csak a nyomasztó hírek ömlenek, teljesen mindegy, hogy megnyitod-e vagy nem. Ezt a levelet tanúi kötelességemből írom most nektek. Ugyanis nem csak ennek az esküvőnek vagyok/leszek tanúja a hétvégén, hanem annak is, ami ebben az országban morajlik.…

  • Helyzet

    Ne mondd el senkinek!

    2016-ban, amikor összeültünk egy hideg februári napon ezt a projektet kidolgozni, még csak megszületőben volt bennem az egész koncepció. Tudtam milyen üzenetet akarok közvetíteni, tudtam, hogy miről szól ez az egész. Azt nem tudtam, hogy mikor fogom ezeket felhasználni, mikor fogok erről beszélni és milyen formában fogom ezt feltárni mások előtt. Így, mivel még csak megfogant bennem ez a “gyermek” félreraktam az akkor készült fotókat és igazából titkon abban reménykedtem sosem kell szónokolnom velük, vagy csak véleményt nyilvánítanom. Sosem kell elmondanom miért készültek és mit láttam én, akkor, amiért ők megszülettek azon a februári napon. 2016-ban volt bennem egy történet, amit még akkor nem láttam eléggé teljesnek és annyira súlyosnak,…