• Lelkifőzde

    A család az…

    Egység.   A napokban olvastam egy számomra igen rosszul eső kommentet. Azonnal beleégett az elmémbe az a pár sor. „Nekem semmi bajom a mássággal, de egy család az tényleg, anya (nő), apa (férfi) és gyerek. Az ilyen anya-anya, apa-apa családoknak nem tudnánk valami más nevet kitalálni?”   Most megosztanék három történetet: #1 Szerinted valaha örökbe fogadnak minket? Egyszerre? Ugyanabba a családba? Azt nem. Nem úgy értem. Akár külön-külön. És ha igen, látni fogjuk még utána egymást? Túl idősek vagyunk már. Szerintem mi örökre itt maradunk. Te meg a Kati néni, a gondnok bácsi a Gyula. És Piri, a konyhafőnök. Meg a többi gyerek az otthonban. Ki ne hagyd a Petit!…

  • Lelkifőzde

    Boldog Karácsonyt! – 2020 margójára

    No, és akkor itt vagyunk a villogó piros orrú szarvasok, a Kurt Russel Mikulás, a nagy (ferde) karácsonyfák, a Mézik, a csomagolópapírok, a fényes gömbök, a csilingelő száncsengők napjaiban. Ezt is megértük. Jegyezzük meg azért, hogy 2020 odatette magát. Tisztán emlékszem mit gondoltam ki az évre. Még lencselevest is ettem rá. De ennyire még sosem csúszott el a terv az eredetitől. Most meg már azon kívül, hogy elengedem és beletörődöm abba, hogy abból dolgozom, amim van és adatott, nem tudok mit csinálni. Dőlj hátra te is, komolyan! Elmesélem én a karácsonyi történetem. Egész gyerekkoromban be voltam feszülve ettől az ünneplősditől. Hogy mire ügyeltem minden egyes alkalommal? Hó legyen! Fehér karácsony.…

  • Lelkifőzde

    Regényem története – Míg a sors el nem választ(ott)

    2016 szeptember sorait idézem: Azt hiszem, Blaha Lujza barátságtalan 21. sz.-i képzetével kezdődött minden. Jogtalanul ugyan, de minden egyes alkalommal, mikor átsétálok Lujza aluljáróján haragszom a “nemzet csalogányára”, hogy ebben a képében kell látnom őt, és emlékeznem rá. Akárhányszor munkába menet-jövet érintkezem a szellemével, azzal a festői kétséggel, ami most burjánzik benne, úgy érzem mintha a lelkem oldalát kapargatná egy éles körmű szörnyeteg. Reggelente látom azt a sok embert rohanni valahová. Már-már csordát képezve, minden személynek megvan a helye, mérnöki pontossággal, csempe kockákra bontva. És én, valamilyen szinten közéjük tartozom, mert én is velük vándorlok minden alkalommal. Rászoktam arra, hogy mindennap elveszek egyet az újságot osztó emberektől. Jobb esetben, ha…

  • Lelkifőzde

    Ne mondd el senkinek!

    2016-ban, amikor összeültünk egy hideg februári napon ezt a projektet kidolgozni, még csak megszületőben volt bennem az egész koncepció. Tudtam milyen üzenetet akarok közvetíteni, tudtam, hogy miről szól ez az egész. Azt nem tudtam, hogy mikor fogom ezeket felhasználni, mikor fogok erről beszélni és milyen formában fogom ezt feltárni mások előtt. Így, mivel még csak megfogant bennem ez a “gyermek” félreraktam az akkor készült fotókat és igazából titkon abban reménykedtem sosem kell szónokolnom velük, vagy csak véleményt nyilvánítanom. Sosem kell elmondanom miért készültek és mit láttam én, akkor, amiért ők megszülettek azon a februári napon. 2016-ban volt bennem egy történet, amit még akkor nem láttam eléggé teljesnek és annyira súlyosnak,…