• Lelkifőzde

    Helyek, ahol keresnél, miután eltűntem

    Kedves!   Ha ezt az üzenetet olvasod, az azt jelenti, hogy már eltűntem. Nem vesztegethetem az időt, ezért egyből a lényegre térek. Az utolsó ismert tevékenységem, hogy feladtam postán ezt a levelet. Akik utoljára láttak (a postai dolgozókon kívül) Juli néni, a szomszédból. Megkérdezte, jól van-e a kutya. És Peti a pékfiú a földszintről. Ő csak köszönt. Mosolyogva. A többiekre később térek ki. A ruha, amit viseltem, egy fekete szaggatott farmer, a térdénél van kiszakítva, ami miatt mindig megkaptam a csúfolódást. Egy Metallica zenekaros póló, amire egy kék farmer kabátot vettem. Fekete Napszemüveg. Fekete Vans cipő. Karkötők, nyakláncok rajtam. Ja, barna táska. A szokásos, iskolatáska nagyságú, amivel mindig úton voltam,…

  • Lelkifőzde

    Boldog Karácsonyt! – 2020 margójára

    No, és akkor itt vagyunk a villogó piros orrú szarvasok, a Kurt Russel Mikulás, a nagy (ferde) karácsonyfák, a Mézik, a csomagolópapírok, a fényes gömbök, a csilingelő száncsengők napjaiban. Ezt is megértük. Jegyezzük meg azért, hogy 2020 odatette magát. Tisztán emlékszem mit gondoltam ki az évre. Még lencselevest is ettem rá. De ennyire még sosem csúszott el a terv az eredetitől. Most meg már azon kívül, hogy elengedem és beletörődöm abba, hogy abból dolgozom, amim van és adatott, nem tudok mit csinálni. Dőlj hátra te is, komolyan! Elmesélem én a karácsonyi történetem. Egész gyerekkoromban be voltam feszülve ettől az ünneplősditől. Hogy mire ügyeltem minden egyes alkalommal? Hó legyen! Fehér karácsony.…

  • Lelkifőzde

    Rónai Gáspár legendája

    Elfoglaltuk a Rónait! Milyen Rónait? Hát a Rónait. – szemgúvadva néztek egymásra a fiúk – Te nem ismered a Rónait? Nem. A Rónai Gáspárt?! Nem. Ki az? Te nem ismered a Rónai Gáspit? Nem, hát mondjátok már el, hogy ki az! A fiúk egyszerre vonták bal kezüket a szívükre és hatalmas csatazajjal kezdték énekelni az indulót. Majd az egyikük ismét megszólalt, amikor már alább hagyott a harcikedv. – Rónai Gáspár, aki hősi halált halt a híd közepén, a Duna felett, 1983. április huszonharmadikán. Nem is halt meg. – zúgta az egyik. Csak a lábába kapott egy golyót. A kislába ujjába. – nyomta a másik. Nem az a lényeg. A lelke…

  • Lelkifőzde

    Regényem története – Míg a sors el nem választ(ott)

    2016 szeptember sorait idézem: Azt hiszem, Blaha Lujza barátságtalan 21. sz.-i képzetével kezdődött minden. Jogtalanul ugyan, de minden egyes alkalommal, mikor átsétálok Lujza aluljáróján haragszom a “nemzet csalogányára”, hogy ebben a képében kell látnom őt, és emlékeznem rá. Akárhányszor munkába menet-jövet érintkezem a szellemével, azzal a festői kétséggel, ami most burjánzik benne, úgy érzem mintha a lelkem oldalát kapargatná egy éles körmű szörnyeteg. Reggelente látom azt a sok embert rohanni valahová. Már-már csordát képezve, minden személynek megvan a helye, mérnöki pontossággal, csempe kockákra bontva. És én, valamilyen szinten közéjük tartozom, mert én is velük vándorlok minden alkalommal. Rászoktam arra, hogy mindennap elveszek egyet az újságot osztó emberektől. Jobb esetben, ha…