Lelkifőzde

Helyek, ahol keresnél, miután eltűntem

Kedves!

 

Ha ezt az üzenetet olvasod, az azt jelenti, hogy már eltűntem. Nem vesztegethetem az időt, ezért egyből a lényegre térek.

Az utolsó ismert tevékenységem, hogy feladtam postán ezt a levelet.

Akik utoljára láttak (a postai dolgozókon kívül) Juli néni, a szomszédból. Megkérdezte, jól van-e a kutya. És Peti a pékfiú a földszintről. Ő csak köszönt. Mosolyogva. A többiekre később térek ki.

A ruha, amit viseltem, egy fekete szaggatott farmer, a térdénél van kiszakítva, ami miatt mindig megkaptam a csúfolódást. Egy Metallica zenekaros póló, amire egy kék farmer kabátot vettem. Fekete Napszemüveg. Fekete Vans cipő. Karkötők, nyakláncok rajtam. Ja, barna táska. A szokásos, iskolatáska nagyságú, amivel mindig úton voltam, bárhova is mentem. Minden benne volt, ami kellhet.

Nem volt nálam semmi arra utaló, hogy hosszú útra mennék. Semmi gyanúsat nem fog találni a rendőrség a lakásban, de azért nyugodtan hagyjátok, hogy átkutassanak mindent. A laptopot is adjátok oda nekik! Fontos lesz majd a nyomozás során. A lényeg, hogy ne engedjétek, hogy lezárják az ügyet, addig, amíg meg nem találnak, bármilyen formában is! Ezt jól jegyezzétek meg!

Akik láthattak még az utolsó pillanatokban: A külföldi barátnőm, akihez indultam, hogy találkozzunk, oly hosszú idő óta. Néhányótoknak meséltem róla, az “Sz” betű alatt megtaláljátok a telefonkönyvemben. (Ott hagytam a regények között az asztalon)

A bárban a pincér – a Virágoskertbe mentünk. Új hely a városban. A vendégek is láthattak, nyilván. Kérlek, mindenkit kérdezzenek végig, akik aznap ott voltak! Fontos! Keressenek szemtanúkat! Kutyát sétáltatókat a közelben. Babakocsis anyukákat. Fotózó srácokat. Bárki lehet potenciális tanú, aki nem jelentkezett eddig. Ti keressétek meg őket, ha a zsaruk bénáznának!

 

Honnan tudom, hogy olvasod ezt a levelet? Onnan, hogy saját magamnak adtam fel, és ha meglennék, csak felvettem volna a postaládából és kidobom a kukába. De ezek szerint Te olvasod ezt, mivel gyanúsan nem vagyok meg, már 48 órája. És egy aktív ügy lett belőlem.

 

Miért írtam a levelet? Azért, hogy segítséget kérjek!

Honnan tudtam, hogy bajban leszek? Sejtettem valami olyat, amit nem lett volna szabad tudnom. Valószínűleg mondtam is nektek, csak szokás szerint nem voltam elég erélyes és nem figyeltetek eléggé. Vagy csak nem hittétek, hogy valós bajjal állok szemben. A gyerekeknél előfordul az ilyesmi, hogy a szüleik legyintenek a fantázia világukra. Kár, hogy már elmúltam huszonöt is, és most nem képzelődtem.

 

Kérlek, ha arra próbálnának rábeszélni titeket, hogy biztosan depressziós voltam, vagy szeszélyes és kattant egyet az agyam és elszöktem, vagy saját akaratomból léptem le a világ elől, ne higgyétek el! Ezek a vádak nem igazak! Anya, tudod, hogy nem mennék bele semmi olyanba! Mindig megbeszélünk mindent, és az úgy is van. Semmit nem titkoltam az elmúlt öt évben.

Ne hagyjátok, hogy eltussolják az ügyet!

Ne hagyjátok, hogy egy legyek a sok elveszett lány közül, akiket sosem találtak meg!

NE hagyjatok végleg elveszni!

 

Leírok mindent! Ezt a levelet ne adjátok oda a rendőrségnek, írtam egy másikat, amit az asztalon lévő doboz alatt találtok. Benne van minden bizonyíték és sejtésem. Ezt a levelet tartsátok meg. A hátoldalán van minden olyan információ, amit akkor használjatok fel, ha a rendőrség már hasznavehetetlen. Leírtam mit csináljatok, bizonyos eltelt napok után. Fontos, hogy ne hamarabb, mert ha az történt, amire gondoltam, és megneszelik, hogy ti is tudjátok azt, amit én mielőtt eltűntem, csak még jobban elrejtenek majd.

 

Ha bármi történik velem tudjátok mind, hogy szeretlek titeket! NE adjátok fel, és amint befejeztétek a levél olvasását, hívjátok a rendőrséget!

 

Angliában keressetek! Ha eltűntem, ott tűntem el.

 

(…)