Arts Poetica

Rebecca – A Manderley-ház asszonya – filmajánló

Napközben még azt gondoltam, hogy tudok és akarok is írni kedveseket erről a filmről. De egyrészt elfáradtam, másrészt meg, ha teljesen őszinték akarunk lenni ez a film a maga kategóriájában arra volt jó, hogy megbolygasson egy – már amúgy is mozdulatlan – álló vizet.

Napokig tologattuk a film megnézését, mondván, misztikus, thriller, ahhoz kell egy bizonyos hangulat és lehet lesz benne egy kis ijesztőség is és arra este nem jó ráaludni.

 

Előre szólok az én hibám, de mindig többet várok a misztikumoktól, mint kellene. És az ingerküszöböm eléréséhez már nagyon kell küszködni az alkotónak. Szóval, amíg én vártam a film teljes kibontakozását, levetkőzését, hogy menjen már a bőröm alá, az idegeimre. Addig Mr. Maxim de Winter (Armie Hammer) nagy romantikázások közepette feleségül vette a társalkodó lányt (Lily James). Ami olyan szemtelenül romantikus volt az elején és teljesen bele is éltem magam, tűkön ülve, hogy ezután az erős kezdés után csakis valami izgalmas, körömrágós részletek következnek.

 

Ehelyett a történet szépen lecsörgedezett a szemünk előtt, mint a kis patak. Igaz, hogy nem ismerem az eredeti történetet, de ha lehetett volna belőle csinálni – mint egy jófajta gyurmából – én egy jó tisztességre való horrort csináltam volna belőle.

Teljesen nézhető egyébként a film csak erőtlen. Persze a valóságban arra elég volt a forgatás, hogy – a pletykák szerint – szét dúlja Armie Hammer házasságát.

 

Drága Rebecca bárki legyél is, legendád erősebb volt, mint amit megtudna rólad alkotni a halandó ember.

Sebaj, majd legközelebb.

 

foto: www.vouge.com