• Arts Poetica

    Könyvajánló: Matthew McConaughey – Zöldlámpa

    Tudod anyádnak őrült idegesítő, amikor évekig rágja a füled egy-két (húsz) dolog miatt. – Tanít. vért izzadva, hajt hullatva, de tanít. Éjjel, nappal. Megfáradhatatlanul. Egyszer-kétszer elengedve, hogy: Jóvan’, majd ha ott leszel és átéled majd akkor megtudod, hogy mi az, amiről beszélt neked évekig. De te nem hittél neki. Pedig megtanított mindenre (az orrod előtt), hogy hogyan védekezz a rossz ellen. Hogyan kezelj bizonyos veszteségeket, vagy bukásokat. Majd anyád újra erőre kap, visszatér, és újra tanít. Más taktikával. Bölcsen, de a sorok között suttogja neked a gondolatokat. De te még mindig, büdös kölyök nem hallgatsz rá. – Aztán egyszer csak jön egy idegen. Egy ismeretlen, az őrült szavaival és megérintenek.…

  • Arts Poetica

    Swallow – Nyelés – filmajánló estére

    Tizennyolc karikás, de tizennyolc után én kötelezővé tenném ezt a filmet. Olvastam pár kritikát és kommentet, amik nem voltak épp elragadtatva tőle. Lassú cselekmény, nem kidolgozott történet, rusnya karakterek, unalmas vonalvezetés, tipikus művészfilm. Írták oly sokan. Őszintén szólva engem az ragadott meg benne, hogy azt írták róla horror-thriller. Én meg azt akartam nézni. Letöltöttem pedig a cím sem a legjobb dolgot juttatta eszembe, a cselekmény ajánlóján végig futtattam a szemem, de tudni nem tudtam, hogy igazán mibe kezdek bele. Igazak, amiket írnak róla. Tényleg hajaz egy művészfilmre, viszont nem az. A karakterek közül csak egy van talpon a vidéken. A többiek háttértáncosok csupán. A cselekmény maga lassú ez tény, de…