• Arts Poetica

    Könyvajánló: Matthew McConaughey – Zöldlámpa

    Tudod anyádnak őrült idegesítő, amikor évekig rágja a füled egy-két (húsz) dolog miatt. – Tanít. vért izzadva, hajt hullatva, de tanít. Éjjel, nappal. Megfáradhatatlanul. Egyszer-kétszer elengedve, hogy: Jóvan’, majd ha ott leszel és átéled majd akkor megtudod, hogy mi az, amiről beszélt neked évekig. De te nem hittél neki. Pedig megtanított mindenre (az orrod előtt), hogy hogyan védekezz a rossz ellen. Hogyan kezelj bizonyos veszteségeket, vagy bukásokat. Majd anyád újra erőre kap, visszatér, és újra tanít. Más taktikával. Bölcsen, de a sorok között suttogja neked a gondolatokat. De te még mindig, büdös kölyök nem hallgatsz rá. – Aztán egyszer csak jön egy idegen. Egy ismeretlen, az őrült szavaival és megérintenek.…

  • Lelkifőzde

    Regényem története – Míg a sors el nem választ(ott)

    2016 szeptember sorait idézem: Azt hiszem, Blaha Lujza barátságtalan 21. sz.-i képzetével kezdődött minden. Jogtalanul ugyan, de minden egyes alkalommal, mikor átsétálok Lujza aluljáróján haragszom a “nemzet csalogányára”, hogy ebben a képében kell látnom őt, és emlékeznem rá. Akárhányszor munkába menet-jövet érintkezem a szellemével, azzal a festői kétséggel, ami most burjánzik benne, úgy érzem mintha a lelkem oldalát kapargatná egy éles körmű szörnyeteg. Reggelente látom azt a sok embert rohanni valahová. Már-már csordát képezve, minden személynek megvan a helye, mérnöki pontossággal, csempe kockákra bontva. És én, valamilyen szinten közéjük tartozom, mert én is velük vándorlok minden alkalommal. Rászoktam arra, hogy mindennap elveszek egyet az újságot osztó emberektől. Jobb esetben, ha…