• Beszélgettünk

    Mucha Dorka – Nincs idő – Ajánló és kulisszatitkok

    Augusztus 31. este 20:56 a nappaliban egy kanapén, két kutyával Az utolsó odalakat a konyhában olvastam el, miközben fél füllel felügyeltem a WC tartályom cseréjét. Nehéz szülés volt. Mármint a csere. De jobban örültem neki – annak a szép fehér, tiszta tartálynak, – mint bármi másnak ezen a hétfőn. Vagy bármelyik hétfőn. Illetve Lili utolsó, naplóba írt mondatainak is örültem. Lili egy kicsit magamat idézte négy évvel ezelőttről. Furcsa volt visszhangban hallani az ő kapcsolatát az én emlékeim között. Ahhoz képest, hogy egy tiniregénynek indultam neki, amire Dorka is felhívta a figyelmem, egészen felkavaróra sikeredett ismét az élmény. (ugye emlékszik mindenki, hogy ez Dorka második könyve, az elsőnek is pazar…

  • Lelkifőzde

    Regényem története – Míg a sors el nem választ(ott)

    2016 szeptember sorait idézem: Azt hiszem, Blaha Lujza barátságtalan 21. sz.-i képzetével kezdődött minden. Jogtalanul ugyan, de minden egyes alkalommal, mikor átsétálok Lujza aluljáróján haragszom a “nemzet csalogányára”, hogy ebben a képében kell látnom őt, és emlékeznem rá. Akárhányszor munkába menet-jövet érintkezem a szellemével, azzal a festői kétséggel, ami most burjánzik benne, úgy érzem mintha a lelkem oldalát kapargatná egy éles körmű szörnyeteg. Reggelente látom azt a sok embert rohanni valahová. Már-már csordát képezve, minden személynek megvan a helye, mérnöki pontossággal, csempe kockákra bontva. És én, valamilyen szinten közéjük tartozom, mert én is velük vándorlok minden alkalommal. Rászoktam arra, hogy mindennap elveszek egyet az újságot osztó emberektől. Jobb esetben, ha…